1111
Szent Márton napja. Meg aztán 11 a szerencseszámom is. 11 duplán. Szép nap volt...Budapesten leesett a hó. Eltakarta néhány órára a város szürkeségét. Fehér lett a házam teteje. Mosolyt csalt az arcomra ez a szín. A tél az én hónapom. Csendes, reális, kívül fagyos, belül meleg. Jó a hóban sétálni, beszívni a tél illatát, azután hazamenni és melegedni. Hétvégén anyukám erőt adott, az őszinteség megnyugtatott. Derűs lélekkel aludtam el. 1111...egy bejegyzés , ami nekem szól. A szabadságról, a rendről, a természet egyensúlyáról. Szép. Felzaklat. Szomorúság költözik belém. Világok szakadéka szüli a gondolatokat. Válaszoltam...érzésből. Így. Tao Te King Pusztul, ami csak egy; vak, aki egynek lát valamit; védelem kell védtelen életednek, s védekezik. Gyöngeséged páncélt izzad magára, mint a csiga; száz karddal jár benned előre-hátra minden vita. Utak sara, vágyol a messzeségbe, s bár itt maradsz, felkapaszkodol a tipró kerékre s vele szaladsz. Olyan szennyes vagy, hogy neked a legszeb...