zuango mesék

Imádom Orfűt. Különösen tavasszal. Egy séta a tó körül feledteti a város zaját. Published with Blogger-droid v1.6.8

Tengerre vágytam. De leginkább egy kis nyugalomra. 3 napos pihenés lett belőle Orfűn a tó partján. Orfűn, ahol egyszer szeretnék venni egy kis nyaralót. Nem nagyot, nem díszeset, csak egy pici, kényelmes házikót, ahonnan reggel ki lehet lépni a stégre nyáron, télen meg be lehet lépni a tóról korizás után melegedni. Volt béke, feltöltődés, pozitív energia minden irányból. Kedves útitárs, Muskátliban finom ebéd, kedvesség, ajándék pálinka a pincérektől, szállás a Laterum Motelban a víztől 30 méterre ( szobafoglalás csúcsszezonban érkezés napján reggel, és igen, egy szoba ránk várt a legjobb helyen. ), reggeli napsugarakkal tóra nézőablakkal, vizibicikli a szoba árában, reggel beszállás, tó közepén kikötés, napozás, felolvasás a Szeretetkönyvből, hangosbeszélőn át udvarló fiúk a tó partján ( idézem: Szőke evez barna hátul, itt a partiőrség, gyertek ki a partra! ), jógázás a stégen, kemencés udvar látogatás, fáról szilva szedés, szederbokor, kakaskukorékolás, kemencében sült friss kakaóscs...

Anyukám az ikrek havának szülötte újabb évet fiatalodott. Egyre üdébb és sugárzóbb. Érett nő huncut szemekkel, erős akarattal és szupermódon karbantartott testtel. Mamika, sok boldogságot! Az ünnep apropóján sikerült kicsalni a családot a szabadba. Megszabadultunk egy időre a plazma tévé uralmától... a konyha pedig megvár, irány a zöld. Orfűn a Malommúzeum kertjében fűben feküdtünk, füvet haraptunk, fát ölelgettünk, apa felmászott a diófára, lengőhídon egyensúlyoztunk, anya mérlegállása még mindig a régi, apa kelepben fordult-perdült és nagyon sokat nevettünk. Olyan apró dolgok és olyan nagyon sokat számítanak!