Bejegyzések

Passzív agresszió

Sebestyen Eszter írását idézem: A passzív agresszió csapdái A csapda, amibe egymás után rengetegszer bele tudunk lépni, és csak utána vesszük észre, hogy valami nem oké. Sokáig megfogalmazni sem tudjuk, hogy miért nem. Mert elsőre nem érzünk egyértelmű fájdalmat, inkább csak valami kellemetlenséget, diszkomfort érzést, káoszt, zűrzavart, valamit, amit nem jó érezni. Pont ettől veszedelmes, mivel nem okoz hasogató fájdalmat – ezért nem fogjuk fel sokáig, mennyire fontos védekeznünk ellene. Hosszú távon viszont mégiscsak mérgezi a lelket, és óriási károkat tud okozni. Mivel az ilyen csapdát felállító ember látszólag mindig jót akar, sokan egyáltalán nem értik, miért tiltakozunk egyszer csak minden porcikánkkal a csapdába lépés ellen; miért kezdünk el mégis védekezni, miután átláttuk, hogy milyen negatív hatással van ránk. „De hát, ő csak jót akar. Csak miattad teszi. De hát csak viccelt! Csak véletlenül csúszott ki a száján a bántó mondat. Különben sem úgy gondolta.” Csakhogy a bántó mon

Truth for peace

Kép
“Elköteleződtem az igazság mellett. Szembenézek vele és köntörfalazás nélkül beszélek róla... elutasítom a hazugságot és a pesszimizmus vádját. Ebben az elutasításban remény van. Annak reménye, hogy az igazság hasznunkra válhat. És ez egy sokkal optimistább attitűd, mint a közönyt, és a nem törődömséget választani.”  “I am committed to looking reality in the face and speaking about it without pretense… It is because I reject lies and running away that I am accused of pessimism; but this rejection implies hope — the hope that truth may be of use. And this is a more optimistic attitude than the choice of indifference, ignorance or sham”—Simone de Beauvoir

Anya

Kép
41 évig azon igyekeztem, hogy egyszer csak, amikor Isten is úgy akarja, jó anya legyek.  Türelmes, szerető anya, tapasztalt, elfogadó, elégedett ember, aki képes teljes szívvel megérkezni ebbe a szerepbe. Hát itt vagyok. Anya vagyok. Micsoda illúzió, hogy ezt lehet tökéletesen csinálni...de azért Elég Jól érdemes. Megérkeztem. Jó nekem itt. Remélem a kislányomnak is. Anya vagyok. Ez az első anyák napja, az első május első vasárnapja, amikor engem is köszöntenek. Együtt ünnepeltünk, 4 generáció!  Dédi, mama, és az anya, aki én vagyok. Istenem mennyire meleg érzés ez a szívem közepén. Hálás vagyok. Isten éltessen minket, anyákat. Isten éltessen minket, anyáink gyermekeit.

Tudod e?

Van egy arab mondás. Ha egy ember nem tud valamit, és nem tudja, hogy nem tudja, kerüld el őt. Ha Ha egy ember nem tud valamit, és tudja, hogy nem tudja, ébreszd fel őt! Ha egy ember tud valamit, és tudja, hogy tudja, kövesd őt!

A szorongásról

Kép
A szorongás olyan, mint mint körbe körbe rohanni egy vaksötét, ablak és ajtó nélküli szobában, amiben egyre gyorsabban szaladva egyre kétségbeesettebben keresed az ajtót. A szorongás alapja, hogy tudni véled, hogy van ajtó, de sehogysem találod. Minél jobban keresed, annál jobban szorongsz. A szorongás ellenszere az elfogadás. Elfogadása annak, hogy egy sötét szobában vagy, hogy fogalmad sincs merre van az előre, hogy hol a kijárat, hogy félsz. Az elfogadás olyan, mint amikor egyszer csak megállsz, nem futsz többé, beismered, hogy elfogytak az ötleteid, és elfáradtál, leülsz és vársz. Csend lesz és becsukod a szemed. És akkor észreveszed, hogy a sötét falak helyett megannyi képet látsz. Fényes, életteli képeket. Láthatod az egész világot. Tiéd lesz a csend. Tiéd lesz a sötétség. Megkeresheted a csendben, belül, magadban azt a helyet, ami segít kijutni a fekete szobából. Akkor ott megérted, hogy a fekete szoba sötétje nem létezik. Ebben a pillanatban szabad vagy. A szorongásnak vége.

Védekezés helyett hatékony önvédelem

Kép
Inspiráció: Sebestyén Eszter írása “ A passzív agresszió csapdái ” címmel - néha azt hittem a saját jegyzeteimet olvasom. Gyorsan rá is kerestem a jegyzeteimben, hogy írtam e én is ilyen sommás betekintést erről saját élményből. Közel egy évvel ezelőtti írásomat találtam meg, íme: Egészséges határok párkapcsolatban a karantén idején Talán a legnehezebb dolog. Hogyan tartsam meg függő/kiszolgáltatott helyzetben az integritásomat?  Én olyan társat választottam aki csak “nyugit” szeretne, értsd ne szólj hozzá, ne kérj tőle semmit, ne kapcsolódj, ne kérd és főleg ne várd, hogy kapcsolódjon. Időbe telt amíg ráláttam arra, hogy ezt a működést nem lehet megváltoztatni.  Ez a tökéletes passzív agresszív stratégia nagyon hatékonyan védi azt, aki ezt alkalmazza. Teljes kontroll, semmi kiszámíthatatlan kívülről jövő zavaró tényező. Cserébe teljes kontroll, információ visszatartása és tervezhetőség hiánya. Sokat küzdöttem, felmentettem, megmagyaráztam, hatni próbáltam szép szóval, sírással, dühvel

Emancipuncipác

Ez  Az nlc cikk , a Fb kommentelői, plusz egy ülés inspirálták ezt a bejegyzést. A cikk egy negyvenes nő életébe engedett bepillantást, aki egyedül viszi a beteg szüleit plusz a családját a hátán és a helyzete nem éppen rózsás. Egy női sors. Ilyen. Ezt éli. Lehetne másképp? Az ő életéről nem mondhatja meg senki, mivel senki nem ismeri azokat a belső és külső körülményeket, amik ennek a nőnek a döntéseit, életét alakítják. Mondják, hogy ugyanazokkal a genetikai kódokkal, neveltetéssel és adottságokkal mindenki hasonló döntésekre jut, ezek tehát determinálják az ember életét. Persze a Facebook remek felület arra, hogy boldog boldogtalan kéretlenül odahányja saját projekcióját a (felületesen) olvasottakra. És ez az ami gondolkodásra késztetett. Rengeteg hímsoviniszta és minden együttérzést nélkülöző komment érkezett főleg NŐKTŐL, néhányat idézek: “ Csak sajnálni tudom azt akinek a család ellátása nehezére esik, akkor inkább maradt volna meg magának, és ne szüljön gyereket” “Soha nem érezt