zuango mesék

Könnyű átlépni a határt, elrugaszkodni onnan, ahol még hallom magam, oda, ahol már nem. Könnyebb becsukni a szemem és ugrani egyet oda ahol a fejem érzelmektől mentes, biztonságos zónájában vagyok. Könnyebben eligazodom ott, ahol már rutinnal élek meg a valóságoshoz hasonló élményeket, de ahol nem érhetnek nagy meglepetések, ahol mindent kontroll alatt tartok. Könnyű átlépni a határt. Rutinom van benne. Egész kisgyerek lehettem, amikor elkezdtem ezt a határátlépést gyakorolni. Arra már nem emlékszem mikor, hogyan és főképp, hogy miért kezdtem. Valószínűleg szükségem volt erre a menekülő útvonalra. Könnyű átlépni a határt, hiszen rutinom van benne..mégis egyre nehezebb, mert ahogy múlnak az évek elkezdett hiányozni valami. Egyre nehezebb, mert egyre tisztábban látok, amikor becsukom a szemem. Egyre jobban érzem, hogy ez a látszólagos komfortzóna, ami gyerekként még valószínűleg a túlélést szolgálta, mostanra egyre kényelmetlenebb. Kényelmetlen mert ilyenkor egyszerűen gy...

Az igazság kimondása hit és önbizalom kérdése. Tegnap Mester Dóra szex edukátor , Füzessi Krisztián szexológus és Puzsér Róbert rádiós műsorvezető beszélgettek az Odeon filmklubban szexualitàsról, intimitásról az Intim Fejlövés kapcsán. Felmerült, hogy a filmben a transzszexuális nő miért csak az esküvő előtt vall színt párja előtt arról, hogy eredetileg férfi testbe született. A filmvászon éles történeteket és nagy katarzist kíván. De ez a helyzet nem ennyire extrém. Feltehetném azt a kérdést is, hogyan lehet, hogy egy anya sosem árulja el a lányának, hogy ki az apja valójában? Vagy, hogy miért nem merjük bevallalni ha egyszerre több férfi vagy nő van az életünkben? Miért olyan nehéz elfogadni és felvállalni a tetteinket? Filozófiai mélységei vannak a felvetésnek annak ellenére, hogy a válasz a valóságban pofonegyszerű. A hit azért kerül képbe, mert ha elfogadjuk, hogy mindannyian egy nagy egész egyszeri és megismételhetetlen része vagyunk, akkor tetteinket is képesek vagyunk ítéle...

All rights reserved by Colin Murphy Photography Nagy ívű hullámok mosták a partomat az utóbbi hetekben és amikor visszahúzódtak hagytak maguk után apró csigákat és kagylókat, amikbe ha belenézel, üzeneteket találsz. A kötődésről, a függésről, a szeretetről, a felnövésről és a szabadságról mesélnek nekem. Azt súgják, ha menekülök a kötődéstől az nem más, mint függés a nem függéstől.

A nyaralás azért szükséges, mert emlékeztet. Arra, ami szeretnél lenni, és arra, ami vagy, azaz amit megteremtettél. Szeretnék az lenni, aki lenni szeretnék, és nem az, akit teremtettem. Félek a változástól, mert aki lenni szeretnék, sokkal sebezhetőbb annál, akit teremtettem. Published with Blogger-droid v1.6.8

Lehet, hogy máshogy hívják, de szerintem mind ismeritek azt a játékot, amikor körben a székek egymásnak háttal vannak, és sípszóra vagy tapsra el kell hagyni a széked és keresni kell egy újat és ráülni iziben. Közben a körből kivesznek egy széket, így egyvalaki biztosan hoppon marad. Nu, hát ez a játék jutott ma eszembe a tavaszra gondolva. Ilyenkor a párok felbomlanak, mert valaki másik székre szeretne ülni. És van, akinek sikerül, van akinek nem. Én meg nem is játszom.

Ma először meleg maradt az este levegője. Bársonyos és illatos. Ma végre hetekig tartó, a megfeszített tempóban stressztől érzéketlenségbe merevedett mellkasom - nem azt írom, hogy a lelkem, mert a lélek már nem találta magát benne - szóval a lelkemet olyan gondosan rejtegető mellkasomról ma leomlott az a hegy, ami nem hagyott levegőhöz jutni. Most jó.

Amikor a kezemben maradt a három sárga kulcstartó, akkor eszméltem, hogy ami zuhan a lépcsőházban az az órám, a kedvencem, szivárványszìnű szijjal. Azt is még belepaszíroztam a markomba a kulcsok mellé, mert a másik kezem tele volt a biciklim tartozékaival és sietve mentem az újabb kulcsokért, hogy betegyem a matracokat a helyükre óra után az Eötvös 10ben. Amikor a földre érkezett az órám arra gondoltam, még jó, hogy csak az órám zuhant ki a kezemből és "csak" ezzel szólított meg az univerzum, hogy figyeljek oda, mert a dolgok kiesnek a kezemből, ha túl sokmindent tartok benne egyszerre... Published with Blogger-droid v1.6.8

Emlékszem, hogy éreztem ilyet, amikor az aktuális szerelmem nélkül utaztam valahová. Évekkel ezelőtt. És a hiányától értelmetlennek tűnt minden, az egész utazás minden élménynek tűnő pillanatával együtt. Most felálomban lepett meg ez a mardosó hiányérzet. Egy egészen konkrét ölelés hiányát éreztem, de nem tudok személyt kapcsolni hozzá. Nyílegyenes labirintus... Published with Blogger-droid v1.6.8

Egy barátom mesélte régen, hogy a kislányával azt csinálták, hogy minden este, lefekvés előtt átbeszélték az őket ért aznapi élményeket. A kislány így nyugodtan megemészthette a történteket, feltehette a kérdéseit és ezután nyugodt alvás következett, másnap pedig az újabb kalandok. Szerintem ezt felnőttként is meg kell tenni. Nekem legalábbis minden nap rendet kell tennem magamban, hogy másnap megint legyen helye a rengeteg új élménynek. Az utóbbi időben a munka és az ambíciómnak köszönhetően a hobbim is a fejemre nőtt, egészen későn kerülök ágyba, és a hülye okostelefonom miatt esténként nem adom meg magamnak azt a néhány perc csendet ami kell, hogy egyenesbe jöjjek magammal, vagy nem veszek a kezembe egy könyvet, aminek a lapjai fölött elmeditálgatva belealszom a kilencedik oldalba, hanem a telefonomat nyomkodom. És amikor végképp elfáradok, akkor lebetegszem, általában felsőlégúti hurutos valami lesz a baj. Így kényszerítem magam pihenésre. Tomi figyelmeztetett tegnap, hogy v...

Moldova György szavai zakatolnak a fejemben:  "Ha az ember magáról kezd el beszélni, könnyen hasonlatossá válhat ahhoz a libához, aki sül a tepsiben, és időnként beleszagol a levegőbe: - Hogy nekem milyen finom illatom van!" A szavai súlya, és írói képességem középszerűségének súlyos tudatával a vállamon sem tehetek mást, minthogy kiírom magamból ami ki akar jönni, és attól majd elmúlik egy kicsit a közléskényszerem. Van aki figyelni képes jól és odaadóan. Gondolom a fejében olyankor csend van, tehát van hely, hogy befele is jöjjön valami...Nagy kincs. Egészen irigylésre méltó. Nekem figyelni nehéz. A fejemben állandó a feszültség, egy hegyről lezúduló folyóhoz hasonlít, ami felkapkod mindent ami az útjába akad és magával sodorja. Sokat kell tornázni, hogy csillapodjon a sodrás. Tegnap beszélgettem egy barátnőmmel. Hajóskapitány, aki most indul másodszor átmenni az Atlantin, de fent a Bermudáknál ezúttal. (Igen, dicsekszem vele, mert büszke vagyok rá!) És róla meg a pasikról...

Jill Bolte Taylor olyan kutatási lehetőséget kapott, melyet kevés tudós kívánna önmagának: masszív agyvérzést kapott, és megfigyelte, amint agyfunkciói: mozgása, beszéde, és öntudata, egymás után kapcsoltak ki. Megdöbbentő történet. Felér a jelenése egy égő csipkebokorral....

Széchenyi fürdője barátokkal, pezsgővel és gőzzel kellemes, kötetlen, rendhagyó, pihentető és emlékezetes születésnapi program a karácsonyi forgatagba születetteknek. Áginak köszönöm az angyalkát, Zsófinak a kuglófot,isteni volt, és mindenkinek, hogy jelen volt és a többieknek a sok jókívánságot amik simogatták ma a szívem. Published with Blogger-droid v1.6.5

Részt vettem egy tréning en, amin arról volt szó, hogy mik is az erősségeink, azok a szerepek a szerepkészletből, amivel gazdálkodunk, és aminek mentén a lehető legjobban tudunk érvényesülni az adott vagy jobb esetben választott közegben. A tréning zárásaképpen kaptunk mindenkitől egy visszajelzést, ezúttal pozitív cimkét, amit a dossziénk hátlapjára ragasztottunk. És akkor két dolog, amit a tréningről elviszek magammal az előttem álló útra ebben az életben: Az egyiket ezzel az idézettel tudnám leginkább summázni: "Igaz leszek, mert vannak, akik bíznak bennem; Tiszta leszek, mert vannak, akik törődnek velem; Erős leszek, mert olyan sok a szenvedés; Merész leszek, mert annak kell lennem; Barátja leszek mindenkinek - ellenségnek, társtalannak; Ajándékozom, s elfeledem az ajándékot; Alázatos leszek, mert ismerem a gyengéimet; Felnézek, és ... nevetek, és szeretek, és magasba emelek." Howard Arnold Walter A másik pedig az a mondat, amit Gyuritól kaptam. Az ő visszajelzése...

... folytatás. Lassan eljutunk addig, hogy már nem a csajokról beszélünk, hanem téma lesz a NŐ. És akkor itt át is adnám a szót nevesült Esterházy Pétereknek , miszerint a nő ilyen vagy olyan...na ez nagyon hosszú téma, úgyhogy gyorsan vissza is térek az eredeti témához...Miért ne legyünk szeretők harmincas éveinkben? Árnyalódik a kép. Az életünk irányba áll. Ketyeg a biológiai óránk és vagy a magánnyal vagy a házassággal vagy a gyerekekkel, vagy éppen a karrierünkkel, a lényeg, hogy küzdünk. (Végre!) A szerelem még mindig hot topic, de vagy így vagy úgy eljön a megalkuvás pillanata. Vagy a felnövésé, ha úgy tetszik. Túlvagyunk a (vagy több) nagy szakításon, megéltük, hogy a legszexibb bugyinkban is izgalmasabb a focimeccs nálunk...Törik az ego, lassul az anyagcsere, megjelennek az első ráncok. És ilyenkor végre eljön az ideje annak, hogy a büszke női ego bekerüljön egy kicsit a fiókba és elkezdjük megérteni a világ nálu...

 Miért ne legyünk szeretők huszonévesen? ( folytatás ) A tinikor sokaknál még huszonévesen is tombol és hasonló forgatókönyvek mentén alakulnak a kapcsolatok, mint tizennyolc évesen... Jó esetben azért van fejlődés, több önismeret és némi magabiztosság. A sok magabiztossággal ebben a korban óvatosan kell bánni, mert az ego vezérelte sugárzó gőg vonzó ugyan, de pusztító és nem utolsó sorban önpusztítő tűz. Kihívás a fiatal férfinak a megzabolázhatatlan nő megszerzése ( és itt a szerzés szó használata nem véletlenszerű), akinek mégiscsak érdemes lehet a kegyeire ő, a földi halandó.  Ráadásul az idősebb férfi számára is kihívást jelenthet betörni ezt a nőt, aki tudatában van saját fiatalságának és még hisz benne, hogy megtalálja az Igazit. Mert az Igazi az jár neki. És melyik férfi ne szeretné azt érezni, hogy ő az Igazi? A huszas évei elején járó nő ezért vonzó és veszélyes. Már nem kislány, de még nem játszik igazán komoly tétekkel, nem törték még l...

 Miért ne legyünk szeretők? című írásom mintegy 15, nőként megélt év (és akkor itt Lovasit idézném helyenként visszatekintve persze "én már nőnek azt nem mondanám") tanulságaiból táplálkozik. Igen, jogosan kérdezitek honnan tudom milyen szeretőnek lenni? Tán csak nem voltam magam is AZ? De. Előfordult. És nem tartom kizártnak, hogy így vagy úgy a jövőben is a szeretői státusz közelébe kerülhetek. Annak ellenére, hogy az írás címe "miért ne legyünk szeretők?" Miért ne legyünk szeretők tiniként? Nem célom morális példabeszédbe kezdeni. Saját élményem szerint azt gondolom, hogy szeretőnek lenni tizenévesen, az nem biztos, hogy nagy baj. Persze alkati kérdés ki hogyan éli meg, mennyire égeti meg magát benne, vagy éppen talál magára, ismeri meg saját határait. Én a magam részéről tizenévesen intenzíven ismerkedni kezdtem a nővel, aki bennem élt, és végre melleket meg vonzó külsőt kapott. Ez a nő bizonytalan volt magában és öntudatlanul kereste a vissz...

A Táskarádió Eszpresszóban az Egyetem téren forog a diszkógömb a retrolámpabúrák erdejében és a gyerekkori emlékek giccsparádéjában már már otthon érzed magad, indulhat a csevely...aztán valahogy a második sör elejére elindul már a beszélgetésnek az a típusa, amelyiknek a végére megokosodva ülsz és érzed, hogy na most ezt végre jól megfejtettük! Hurrá!!! Ez volt most terítéken többek között, íme. Hogy ugyanis hajlamos vagyok úthengerré változni. Azaz megrendezni a magam, majd a körülöttem élők életét és anélkül, hogy felkérnének erre, tökéletesíteni a darabot. Namármost ilyen vagyok, kéremszépen... Tudom magamról, ismerem az úthengert, a hajcsárt, aki egyszer csak bekattan és követeli amit elképzelt. Egyre többet akar egyre jobban és mielőbb. És amikor elindul az úthenger akkor én már nem is bírom magamtól leállítani. Átveszi a robotpilóta az irányítást, aki tud meneküljön!... Vagyis nem is kell menekülni!!! A Táskarádió Espresszóban ücsörögve a sörünk mellett erre jutottunk. Hogy...

"A modern, jómódban élő ember nem érzi, hogy mikor éhes, mikor jóllakott. Evési szokásait nem testi szükségletei határozzák meg, hanem lelki és szociális tényezők, feszültségek, rossz szokások, ősi késztetések." Javaslatom diéta helyett: Önismeret. Tudatosság. Fegyelem és gyakorlás.

"When I get lonely these days, I think: So BE lonely. Learn your way around loneliness. Make a map of it. Sit with it, for once in your life. Welcome to the human experience. But never again use another person's body or emotions as a scratching post for your own unfulfilled yearnings." (Eat,pray,love)

“I love him,” she pleads. “I miss him.” “So miss him,” Richard responds. “Send him light and love every time you think of him and drop it.” Eat, pray, love