zuango mesék

Ékként hasítottál te az életembe és magad után csak egy repedést hagytál. Most próbálgatom összeragasztani életem két felét, de széleit a sok vihar már lekoptatta - nem illenek össze. Bárcsak - mondom - az, aki most nyílt szívvel jön felém, bárcsak ő át tudná ugrani ezt a hasadékot! ZDRAVKO KISZJOV

barát? igen de nem ér rá - szerető? igen de nem ér rá - kártya- partnek? sakk- partner? séta- partner? igen igen igen de nem ér rá más-más irányban loholunk pedig mehetnénk lassan kézen fogva együtt  bomlásnak indult az emberiség: a sort mi kezdjük s talán be is mi fejezzük - barátodnak telefonálj még ma: lehet hogy a vonal holnap már néma. Képes Géza: Igen, de

A merengõhöz Hová merûlt el szép szemed világa? Mi az, mit kétes távolban keres? Talán a múlt idõk setét virága, Min a csalódás könnye rengedez? Tán a jövõnek holdas fátyolában Ijesztõ képek réme jár feléd, S nem bízhatol sorsodnak jóslatában, Mert egyszer azt csalúton kereséd? Nézd a világot: annyi milliója, S köztük valódi boldog oly kevés. Ábrándozás az élet megrontója, Mely, kancsalúl, festett egekbe néz. Mi az, mi embert boldoggá tehetne? Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön, A telhetetlen elmerülhet benne, S nem fogja tudni, hogy van szívöröm. Kinek virág kell, nem hord rózsaberket; A látni vágyó napba nem tekint; Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget: Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt. Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt, Ki életszomját el nem égeté, Kit gõg, mohó vágy s fény el nem varázsolt, Földön honát csak olyan lelheté. Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába: Egész világ nem a mi birtokunk; Amennyit a szív felfoghat magába, Sajátun...

Származási hely: Pécs2010 "A hullámos város felett Harangok hang leve folyt. De mind fölitta a hold, hogy éjszaka lett." Weöres Sándor

"A szíved majdnem megszakad szólnál, de szavad elakad, szólnál, de görcs és fájdalom fuldoklik föl a torkodon, oly mélyről, mintha lelkedet, a recsegő idegeket húzná magával, úgy sajog szád felé néma sóhajod. S egyszerre oly gyönge leszel, hogy szárnyas szédülés ölel, fogaid közül valami sírás, valami állati nyöszörgés kínlódik elő s azt hiszed: a következő pillanat mindent, ami él, elfúj, mint pókhálót a szél." Szabó Lőrinc

Romhányi egyszerűen csodás, ajánlom olvasásra minden sorát!:) "Egy tehén szerelmes lett a szép bikába, minden vad bikának legvadabbikába. Vonzalmát megírta egy marhalevélben nagyjából ekképpen: - Hatalmas Barom! Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom. Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült Ön, mégis tollat ragadott csülköm, hogy amit a marhanyelv elbőgni restell, így adjam tudtára, Mester! Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét, tudja, hogy nem minden a napi tejtermék. Amíg szorgalmasan duzzasztom tőgyemet, gondolatom egyre Ön körül őgyeleg. Muú! Minden bikák közt legelőkelőbb! Midőn megláttam a legelő előtt, elpirultam, elsápadtam, vágy reszketett felsálamban, s úgy éreztem, kéj oson keresztül a rostélyoson. Muú, hogy forrt a vér szívembe, hogy tódult a bélszínembe! Az a perc, mit Ön velem tölthet maholnap, megrázza majd egész pörköltnekvalómat. Ám míg Önről ábrándozom kérődzve, vad féltés öl a szívemig férkőzve, és átjárja ó mind a kín velőscsontom, mócsingjaim. Már bánom e m...

"Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre. " /József Attila/ kép: Cornelia Hediger "Doppelgaenger"/2008 September, Brooklyn, Dumbo

Adjon az Isten Szerencsét, szerelmet, forró kemencét, üres vékámba gabonát, árva kezembe parolát, lámpámba lángot, ne kelljen korán az ágyra hevernem, kérdésre választ ő küldjön, hogy hitem széjjel ne dűljön, adjon az Isten fényeket, temetők helyett életet – nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgyis, ha nem kérem. Nagy László verse (kép: NYC_Manhattan_2008)

Hogy rettenetes, elhiszem, De így igaz. Ha szeretsz, életed legyen Öngyilkosság, vagy majdnem az. Mit bánom én, hogy a modernek Vagy a törvény mit követelnek; Bent maga ura, aki rab Volt odakint, Én nem tudok örülni csak A magam törvénye szerint. Nem vagy enyém, míg magadé vagy: Még nem szeretsz. Míg cserébe a magadénak Szeretnél, teher is lehetsz. Alku, ha szent is, alku; nékem Más kell már: Semmiért Egészen! Két önzés titkos párbaja Minden egyéb; Én többet kérek: azt, hogy a Sorsomnak alkatrésze légy. Félek mindenkitől, beteg S fáradt vagyok; Kívánlak így is, meglehet, De a hitem rég elhagyott. Hogy minden irtózó gyanakvást Elcsittithass, már nem tudok mást: Mutasd meg a teljes alázat És áldozat Örömét és hogy a világnak Kedvemért ellentéte vagy. Mert míg kell csak egy árva perc, Külön; neked, Míg magadra gondolni mersz, Míg sajnálod az életed, Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan Halott és akarattalan: Addig nem vagy a többieknél Se jobb, se több, Addig idegen is lehetnél, Addig énho...

Korai öröm - az alábbi Pilinszky verset is feldolgozták. Régi idők szép emlékeképpen ajánlom őket minden mennyiségben. Egyenes labirintus Milyen lesz az a visszaröpülés, amiről csak hasonlatok beszélnek, olyanfélék, hogy oltár, szentély,kézfogás, visszatérés, ölelés,fűben, fák alatt megterített asztal, hol nincs első és nincs utolsó vendég, végül is milyen lesz, milyen lesz e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás, visszahullás a fókusz lángolóközös fészkébe? - nem tudom,és mégis, hogyha valamit tudok, hát ezt tudom, e forró folyosót,e nyílegyenes labirintust, melyben mind tömöttebb és mind tömöttebb és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk.

Ó Krisztusunk! Te azt mondtad nekünk: "Az én igám édes, az én terhem könnyű". Bennünk nincs meg a te szelídséged, ezért a mi igánk sért, s a mi terhünk agyonnyom. A mi súlyos terhünk a bűn, amely nehézkessé tesz minket, s eltávolít Istentől. E teher a semmi felé vonz, a sötétség országába, amelyről nem tudunk elfelejtkezni, a hazugság, az erőszak és a kegyetlenség felé, amiért te vezekelsz helyettünk. Még te sem vagy képes úgy hordozni ezt a súlyt, hogy meg ne görnyedjél alatta. S mintegy válaszképpen Péter három tagadására, térdeid a földre rogynak, szinte könyörögve, ám ezt mi nem halljuk meg. Ó, bűntelen Krisztusunk! Kérve kérünk, bocsáss meg nekünk! Ne emlékezz ma másra, mint irgalmadra! forrás: http://www.devaigyerekek.hu/news/news_655_keresztut.html

Felfedeztem újra George Michael Older című albumát. Megszólít, mint kamaszkoromban Madonna Bedtime stories c. lemeze, amikor plátói szerelmemből hatalmas drámát kreáltam a kicsi fejemben. Vagy ahogy József Attila versei, akit valahogy egész pontosan érteni véltem, akit megszállottan olvastam igen fiatalon. Bezárulnak körök, újak nyílnak bennem. Kénytelen vagyok felnőni, és rájönni, hogy ez nem is olyan rettenetes, ahogy azt akkor hittem, valahogy így... "Világosodik lassacskán az elmém, a legenda oda. A gyermek, aki csügg anyja szerelmén, észreveszi, hogy milyen ostoba. Kit anya szült, az mind csalódik végül, vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni. Ha küzd, hát abba, ha pedig kibékül, ebbe fog belehalni." József Attila: Kései sirató Az Older-ről 1 dalszöveg: George Michael - To Be Forgiven

SIV WIEDERBERG Cilla és én Cilla (akit igazában Cecíliának hívnak) néha olyan gügye. Néha helyes, néha egész jól ki lehet vele jönni. Néha, néha kis dedós hozzám képest. "Mit gondolsz rólam?" kérdeztem egyszer Cillát. Tudjátok, mit felelt? Ezt: "Néha olyan gügye vagy. Néha helyes. Néha egész jól ki lehet veled jönni. És néha... ...néha kis dedós vagy hozzám képest!" Mai svéd gyermekversek "Ami a szívedet nyomja". Ajánlom olvasásra. Különösen villamoson. Remek élmény. Köszönöm!

Szent Márton napja. Meg aztán 11 a szerencseszámom is. 11 duplán. Szép nap volt...Budapesten leesett a hó. Eltakarta néhány órára a város szürkeségét. Fehér lett a házam teteje. Mosolyt csalt az arcomra ez a szín. A tél az én hónapom. Csendes, reális, kívül fagyos, belül meleg. Jó a hóban sétálni, beszívni a tél illatát, azután hazamenni és melegedni. Hétvégén anyukám erőt adott, az őszinteség megnyugtatott. Derűs lélekkel aludtam el. 1111...egy bejegyzés , ami nekem szól. A szabadságról, a rendről, a természet egyensúlyáról. Szép. Felzaklat. Szomorúság költözik belém. Világok szakadéka szüli a gondolatokat. Válaszoltam...érzésből. Így. Tao Te King Pusztul, ami csak egy; vak, aki egynek lát valamit; védelem kell védtelen életednek, s védekezik. Gyöngeséged páncélt izzad magára, mint a csiga; száz karddal jár benned előre-hátra minden vita. Utak sara, vágyol a messzeségbe, s bár itt maradsz, felkapaszkodol a tipró kerékre s vele szaladsz. Olyan szennyes vagy, hogy neked a legszeb...