zuango mesék

 Risoul France A hegyen tisza a levegő. Érezni a természet erejét, energiát ad a fehér fény akármerre nézel. Kitisztulnak a gondolataid is. A Francia Alpokban töltött hét után most érzem, ahogy a szervezetem küzd az életéért a nagyvárosi szürkeségben. Amikor megérkeztem szürkébbnek, kopottabbnak és fáradtabbnak láttam Budapestet, mint eddig. Az a gondolatom támadt, hogy kb mostanra fogyott el a századfordulóról örökölt szép város ereje, hogy fenntartsa ifjúkori pompájának emlékét. Elfáradt, elkopott. Segítségre van szüksége. Meg kell újulnia. Nem élhetünk tovább régi korok emlékéből. Tennünk kell, hogy ez a város új életre kelljen.

                                                                     http://www.manufaktor.hu/

Szeretek Budapesten turistaként élni. Nem kívül állni, csak minden nap új útvonalakat keresni vagy a régieket új szemmel nézni. Pl kicsit a szokottnál többször felfelé figyelni és észrevenni az épületeken figyelő arcokat, vagy csak az újításokat figyelni. Vagy éppen azokat a részleteket, amik nem változnak. Vagy azon tűnődni ki, hová rohanhat. Vagy kipróbálni egy új kávézót. Vagy megnézni a Dunát. Ha tehetem akkor meg csavarogni a városban. Most tűnt csak fel, hogy a Lánc és a Margit híd között a pesti oldalon a Duna part milyen szép a naplementében. Meg az is, hogy a Parlamentnek is vannak kis őrei a tornyocskáin, mint a Notre-Dame-nak. Azért az is feltűnt, hogy mekkora butaság, hogy nem lehet a Duna mentén rendesen végigsétálni, mert a két hídnál nincsenek normális feljárók, útközben leszűkül az út, és a két híd között a a sétányról felmenni szinte lehetetlen...de azért ez nem szegi a kedvem.

Ha jól emlékszem 2004-ben először, amikor az alkarom meg a hasam meg a vádlimon a bőr borsózott bele az érzésbe és az arcomra kiült valami iszonyú bárgyú és önelégült mosoly. Amikor néhányszázan végigbringáztunk a városban... Meg idén, amikor 16.30-19.30-ig haladt a békés bringás tömeg én meg csak néztem ahogy vonulnak...miután már túl voltam az első emelésen.... Itt van egy csomó kép: A Milliről is meg a vonulásról. http://www.hunrun.com/kerekpar/criticalmass-20080420-zbandesz

Vörösmarty tér, sok sok ember, színek és illatok. Forralt bor, lacikonyha, kürtös kalács. Kerámiák, szobrocskák, ékszerek, bögrék, nemezelt mamuszok, sálak, sapkák, könyvek, népzene, bőrdíszmű. Bárok, kezeken Nyúl Úr és Kisvakond. Nevetés. Vick és én.