zuango mesék

Ma reggel busszal jöttem felfelé a hegyre, fülemben a Karuan Circles amit kb 25x hallgattam meg újra meg újra. Mellettem autók húztak el amiket férfiak vezettek hátsó ülésükön gyerekülésekkel és az jutott eszembe hogyan lesz valakiből apuka meg anyuka. Az jutott eszembe, hogy ez éppúgy történik meg az emberrel mint az hogy szerelmes lesz vagy elveszít valakit vagy ahogyan észreveszed a kézfejeden, hogy öregszel. Ez nem a felkészülésen múlik, hanem hogy lesz-e vagy sem és akkor abban már nincsen választás hanem csinálni kell. És attól, hogy ezek a dolgok történnek, önmagában még nem nő fel az ember. Hanem attól nő fel, hogy eldönti, hogy fel fog nőni és elfogadja, hogy ez néha nem jó. Én eddig azt választottam hogy nem növök fel. A megúszós játékot, sok izgalommal. Na de a nap végén ebből néha olyan helyzetek kerekednek, amik nagy szomorúságot okoznak. Mert nem akarok  a felnövés mellett dönteni. Ha az a felnövés ára, hogy vissza kell venni az élmények intenzitásából, ...

Elindít, újrajátszik, újrajátszik, újrajátszik. Folyamatosan tizenötször legalább.

Amikor ez a zene akkor ott újra született. Az MR2 8-as stúdiójában. Akkor ott ülni jó volt. Nagyon jó. Maga az élet, a pillanat csodája. És tegnap érezni újra ahogy az a szép másfél óra emlékké szelidülve kellemes érzéssel tölti meg a szívemet újra. Mosolyogva hallgattam a rádiót. Köszönöm! http://www.punnanymassif.com/

Érzelmek emésztik a testem belülről. Megnövekedett hőfokon ismét rajta vagyok a hullámvasúton.

Ez itt, mert imádtam a Mamma Miát. Felvidított. És ez itt, mert imádom Maryl Streep játékát. És ez itt, mert átéreztem minden betűjét "the winner takes it all."

Just believe another day just breathe

"Fate Up against your will Through the thick and thin He will wait until You give yourself to him" more

"...Amiket eddig használtál, Hogy elmondjad, hogy hogy voltál..." A teljes dalszöveg

Egy péntek éjszaka nyomán...szövegfókusz.

A képen látható filmet (ami éppen halál unalmas egyébként) három zenész kíséri hangszerekkel. Érdekes hangulatú performansz. Ültünk székeken a Tűzraktérben, a színpad két szélén a zenészek (balra gitáron egy srác, egy másik pedig a keverők, hegedű és különféle fúvós hangszerek virtuóza, jobb oldalon a dobos óriási dobszettel) a színpad közepén pedig kivetítve ez a film. Jó volt? Nem tudom. Élmény volt. Újdonság volt, és mint ilyen, jó volt. Rossz volt? Unalmassá vált. Emiatt kicsit rossz is volt. Összességében örülök, hogy ott voltam.

csak mert szép..

Vicces, hogy 30 évesen érzem magam igazán jól bulikon. Válogatott bulikon. Fran Bareth . Egy argentín DJ, bár tudnám, hogy került ide. A Kertemben játszott tegnap, ma meg a Gödörben. Végigtáncoltam mindkét szettet. Szép energiákkal. Tisztán, őszintén. Ritka jó érzés...Amúgy üres az éjszaka, üres a férfiak vadászata. Már normálisan udvarolni sem tudnak! Megy a szöveg de minek?!...rosszabb a hazug csacsogásuk, mintha nők nyomnák. A legszomorúbb, hogy közben ők sem érzik jól magukat. Görcsölnek a szerzésen. Pedig lehetne ezt jól csinálni.. De a lényeg az a zene, az a felszabaduló energia. CSAK ez számít. Thanks Fran!

"Tell me, tell me, if life is just a playground" Élsz, megélsz. Maradsz vagy megszöksz, amíg élsz nem menekülsz, Jobb, ha élsz, ha megélsz, ha arra mész amerre félsz, Jobb ha engedsz, ha beengedsz, Ha nem megy, elengedsz.

Kitekertem a népünnepélyre és a háttérben (nem rosszabb díszlettel, mint a Hősök Tere) kivetítőn néztem és hallgattam ezt az embert. Csodaszépen énekelt, és tetszett ahogyan élt a színpadon. A királykék, tökéletes szabású nadrágról és a hozzá való mellényről nem is beszélve. Alatta lila ing és a narancssárga fürtök, meseszerű látvány volt. Hiányoznak ezek a színek a hétköznapokból, pedig milyen szépek lehetnének tőle az emberek...

Gnarls Barkley "Crazy" Csináltam Rorsach tesztet. Az a 10 tintapaca értelmezős pszichológiai teszt, amiről a hülye viccek szóltak. (nem tudok viccet mesélni. a lényeg, hogy mindenbe női mellet látó férfiak voltak bennük.) Én nem azt láttam bennük, bár nagyon izgalmas élmény, és meglepő, hogy milyen hülyeségek jutnak az ember eszébe a pacákról. Mindenesetre a kiértékelés a legjobb rész de nem írhatom le az eredményeket. Viszont azt elárulhatom, hogy hasznos kis játék. Ez is, meg minden olyan módszer, ami segít valósabban látni magad. Nem feltétlenül azért, hogy ami nem szimpatikus azon változtass. (Felesleges folyton erőlködni. Vannak tulajdonságaink, amik nem változnak még ha nem is tetszenek.) Csak jó tisztában lenni velük, hogy a környezet reakciói ne érjenek annyira meglepetésszerűen és ne frusztráljanak szét.