Ilcsi
Hétfő este eső, szél, ború, és szürkeség. Vékony kabát, átázott bőrcipő. Miért indultam mégis gyalog a Moszkva tértől hazafelé? Megőrültem volna? Nem tudom. Valami hatalmas űr keletkezett a lelkemben és könnyen lehet, hogy ez a vákum vitte a lábamat. A lábam pedig a testemet. Az agyam, a szemem elfáradt egész nap a gép előtt, a lelkem a semmi szélén. Új utakon sétáltam az esőben. Fáztam, de ebben az elveszettségben találtam helyet. Mintha zsibbadt lelkem ez rázta volna fel érzéketlenségéből. Akkor a Kacsa utcában megláttam egy kozmetikát. Melegség, narancssárga fény, fa burkolat az ajtók körül, csipkefüggöny az aprócska ablakokon az icipici házban... Bementem. Nem tudtam nem bemeni. A lábam bevitt, egyenesen Ilcsi néni hálózatának egyik kozmetikájába. Emberséget találtam, kedvességet és válaszokat régóta fel nem tett kérdésekre. Varázslat volt, biztos vagyok benne, csoda. Valami másik világ. 7 évente változunk azt mondják. Így lehet. Olyan új erők dolgoznak bennem, amikkel nem tudo...