zuango mesék

A kis házinyúl mindjárt nagyon megtetszett, mikor a konyhában letették: buta, kedves kis feje, ijedt szemei és lágy, sima szőre. Azt a jellemző, gyöngéd, pártoló szeretetet érzem, amit nagyon jól ismernek kezdő szerelmesek, akiknek kicsi és macskaszerű nőkkel akadt dolguk. Nem akarok semmit tőled, te fehér, ijedt kis nyúl, csak meg akarom simogatni a fehér bundádat, hátrafelé és óvatosan, hogy jólessék neked, ölembe vennélek, és a kis fejedet simogatnám, hogy megnyugodj, és jól erezd magad, biztonságban, és elhidd, hogy nincs okod félni, nem kell tartanod semmitől, én vigyázok rád és megvédelek. Ezt érzem, egészen melegen és önzetlenül, felolvadva ebben a védő, önzetlen, odaadó szeretetben, és a kis fehér nyúl után nyúlok, hogy megsimogassam. A kis nyúl azonban, ijedt kis dög, riadtan lelapul, és kifut a tenyerem alól, be a konyhaszekrény alá. Te csacsi kis nyúl, mondom neki fejcsóválva, lám, milyen kedves, ostoba, ijedt kis nyúl vagy te, hát most azt hiszed, hogy bántani akarlak, ...

Az az átlátszó falú, gömb alakú hártya, ami alig érzékelhetően körülvesz, reptet, a világtól elszigetel és ha kipukkan, akkor nagyot zuhansz.

Szép Ernő - Ne higgy! Ne hidd, ne hidd, ami igaz, Ami kegyetlen, ami gaz, Mi ocsmány és alávaló Ne hidd, ne hidd, ami való. Hazugság, amit a lap ír, Félrebeszél az a papír. Meredt szemekkel aki súg az mind gyalázatos hazug. Ugratnak, játszanak veled. Nem lehet az! Hogy képzeled? Nem hiheted, ha van hited, Gazember vagy, ha elhiszed. Ne hidd el, ne hidd el mi gaz, Ordítsd az égre: nem igaz! Szeme közé kacagj neki, Ki a borzasztót hirdeti. Hallod? Ne hidd, mi rút, mi vad, Mi undort és gyötrelmet ad. A fényképed, meg a tavasz, S az Igazság, az az igaz. Csak ami szép, jó, mind igaz. Mit álltál, az az igaz. Mi nem divat, mi nem haló. Az, ami örökkévaló. Csak a kedvesség, az öröm, A pardon, meg a köszönöm, A gyöngédség, a figyelem, Csak az az igaz idelenn. Csak a segítség, a vigasz, A barátság az az igaz. Csak az a gyémánt szeretet, S a szívekre veretett. Belénk döfték a kést, ne hidd, Kiszaggathatják beleid, Míg lélegzel és eszmél agyad, A bűnt tagadd...

Hazaérek a munkából, ledobom a magas sarkút, az inget, a zakót és mind a szerepeket amiket mostanában gyakorlok. Boldog izgalom a gyomromban, nem bírok magammal. Kitárom az erkély ajtajait. Tavaszi este illata ömlik be rajta. Sámson az első tavaszi legyet kergeti a nappaliban. Kezemben a kincs, amit a Kertész utca sör specialistája ajánlott nekem (5am saint-iconclastic amber ale). Ted előadás a gépemről a TVre kötve. Nem megyek ma sehova, élvezem felszabadult önmagam társaságát. Hello tavasz!

…mondta nekem egyszer régen egy asztrológus a képletemet olvasva.. Júniusban lesz negyedik éve, hogy bodyART-ot oktatok. Akkor az elhatározás, hogy én ezt a mozgást oktatni szeretném, hogy ez az én utam, olyan tiszta és kiforrott vágy volt bennem, hogy semmi sem állhatott az útjába. Egy ideje érik bennem, hogy szeretnék emberekkel foglalkozni nem csak fizikai trénerként, hanem lelki, szellemi "edzőként" is. A vágyból elhatározás lett. Ma kezdtem a coach képzést.  2 év múlva ilyenkor szeretném, ha legalább annyi embernek tudnék coachként segíteni megtalálni az útját, és nehéz helyzetekben megerősödni, ahány embernek most a mozgáson vagy az íráson keresztül adni tudok valamit magamból.

...nincs erősebb annál az ösztönnél,  amely arra késztet, térjünk vissza oda, ahol tönkretettek bennünket, és éveken át átéljük azt a pillanatot. És csakis azt gondolhatjuk, hogy aki egyszer megmentett bennünket, az képes rá újra meg újra. Egy hosszan tartó pokolban, amely azonos azzal, ahonnan jövünk. De egyszer kegyes lesz hozzánk az a pokol. És vértelen. (Alessandro Baricco)