zuango mesék

Szép Ernő - Ne higgy! Ne hidd, ne hidd, ami igaz, Ami kegyetlen, ami gaz, Mi ocsmány és alávaló Ne hidd, ne hidd, ami való. Hazugság, amit a lap ír, Félrebeszél az a papír. Meredt szemekkel aki súg az mind gyalázatos hazug. Ugratnak, játszanak veled. Nem lehet az! Hogy képzeled? Nem hiheted, ha van hited, Gazember vagy, ha elhiszed. Ne hidd el, ne hidd el mi gaz, Ordítsd az égre: nem igaz! Szeme közé kacagj neki, Ki a borzasztót hirdeti. Hallod? Ne hidd, mi rút, mi vad, Mi undort és gyötrelmet ad. A fényképed, meg a tavasz, S az Igazság, az az igaz. Csak ami szép, jó, mind igaz. Mit álltál, az az igaz. Mi nem divat, mi nem haló. Az, ami örökkévaló. Csak a kedvesség, az öröm, A pardon, meg a köszönöm, A gyöngédség, a figyelem, Csak az az igaz idelenn. Csak a segítség, a vigasz, A barátság az az igaz. Csak az a gyémánt szeretet, S a szívekre veretett. Belénk döfték a kést, ne hidd, Kiszaggathatják beleid, Míg lélegzel és eszmél agyad, A bűnt tagadd...

Hazaérek a munkából, ledobom a magas sarkút, az inget, a zakót és mind a szerepeket amiket mostanában gyakorlok. Boldog izgalom a gyomromban, nem bírok magammal. Kitárom az erkély ajtajait. Tavaszi este illata ömlik be rajta. Sámson az első tavaszi legyet kergeti a nappaliban. Kezemben a kincs, amit a Kertész utca sör specialistája ajánlott nekem (5am saint-iconclastic amber ale). Ted előadás a gépemről a TVre kötve. Nem megyek ma sehova, élvezem felszabadult önmagam társaságát. Hello tavasz!

…mondta nekem egyszer régen egy asztrológus a képletemet olvasva.. Júniusban lesz negyedik éve, hogy bodyART-ot oktatok. Akkor az elhatározás, hogy én ezt a mozgást oktatni szeretném, hogy ez az én utam, olyan tiszta és kiforrott vágy volt bennem, hogy semmi sem állhatott az útjába. Egy ideje érik bennem, hogy szeretnék emberekkel foglalkozni nem csak fizikai trénerként, hanem lelki, szellemi "edzőként" is. A vágyból elhatározás lett. Ma kezdtem a coach képzést.  2 év múlva ilyenkor szeretném, ha legalább annyi embernek tudnék coachként segíteni megtalálni az útját, és nehéz helyzetekben megerősödni, ahány embernek most a mozgáson vagy az íráson keresztül adni tudok valamit magamból.

...nincs erősebb annál az ösztönnél,  amely arra késztet, térjünk vissza oda, ahol tönkretettek bennünket, és éveken át átéljük azt a pillanatot. És csakis azt gondolhatjuk, hogy aki egyszer megmentett bennünket, az képes rá újra meg újra. Egy hosszan tartó pokolban, amely azonos azzal, ahonnan jövünk. De egyszer kegyes lesz hozzánk az a pokol. És vértelen. (Alessandro Baricco)

Szerelem után maradt keserédes nosztalgia , amiben a múlt meg a reményteli/telen jövő a jelenben az elfogadás kényszerével fenyeget, szól, hogy fel kell nőni, rá kell nézni és tetszik nem tetszik, az ismerős út nem visz már haza. Új utak várnak. Pedig Veled mennék mennék… hiába tudom "Aminek mennie kell, menjen. Hidd el, engedd el! Ne keverd terveid érzelmek vezérelt elvekkel. Személyek és tárgyak, be nem teljesült vágyak, gondold végig neked hány hiányzik és te hánynak"(PM)

Az ész egyre csak okoskodott. Győzködte magát az Önmagáról alkotott képről. Boncolgatta, fejtegette, egyre tudományosabban, a narratíva egyre kerekebb lett. Akkor egy pillanatra elbámészkodott, és ebben az óvatlan pillanatban a szív átviláglott a színház vastag függönyén.  Egyszerre véget  ért az okoskodás, az ész hiába próbálta magára hívni a figyelmet, elvesztette hatalmát. Hiába ígért biztonságot, sikert, védelmet, a produkciója erőtlenné vált, hiába kiabált, bukfencezett, hiába vetett cigánykereket a színpadon...a Szemmel már csak a szív fényét látták.  A szívét, aki nem kérkedett az igazával, nem állt színpadra, csak a háttérből világított egyre erősebben.  A fényben végül meglátta Önmagát. Nem kereste többé az igazát. Meztelen volt, védtelen, de nem volt többé egyedül. Szeretetet érzett, és szívével tudta, biztonságban van.