zuango mesék

Az elveknek menniük kellett, hogy helyükre lépjen a tapasztalás. A tapasztalás káosza szüli újra az elvek iránti igényt. A tapasztalat fájdalmai szülik a rend, a döntések és a becsületesség iránti igényt. Így lesznek újra elveim, amiknek majd megint menniük kell, hogy újabb tapasztalásoknak adjanak helyet. Published with Blogger-droid v1.6.8

"Mindenkinek csak egyetlen igazi megbízatása van: hogy önmagára találjon. Végezheti, mint költő, mint őrült, mint próféta, vagy mint bűnöző. Ez nem a mi dolgunk, sőt végső soron jelentősége sincs. Nem az a dolgunk, hogy kitaláljunk magunknak egy sorsot, hanem az, hogy megtaláljuk saját magunkat, s azt teljességgel és töretlenül éljük végig." Hermann Hesse „Mindannyiunknak egy közös küldetése van: hogy rátaláljunk egymásra. Ez csak akkor lehetséges, ha valódi ember mivoltunkból tesszük. Hogy ebben ki meddig jut, az mindannyiunk ügye, ezen a téren nincs magánügy, mert felelősek vagyunk egymásé rt. Az a dolgunk, hogy megtaláljuk saját és közös utunk, ami ehhez vezet. Nem csak várva, hogy a sors vezessen rá, hanem elébe menve a közös emberi sors e nagy céljának, kreatívan és emberként. Ez fog teljességhez vezetni.”  Esseh Nnamreh  

"Add fel magad valakinek, bárkinek!"

Sámson Sámson szürke, fehér csíkos,kékszemű kiskandúr. Két napja él velem.  Kapar, rág, harcol a képzeletbeli ellenfelével, felnyúl magasra és a mancsaival riogatja "áldozatát". Sámson úgy másfél hónapos lehet. Felfedezi a lakást és feszegeti a határait. Azzal kísérletezem, hogy megnevelem...bizonyos dolgokat nem engedek meg neki. Pl hogy feljöjjön az ágyamra és, hogy hátulról harapdálja a lábam és belémkarmoljon. Amikor ezekkel próbálkozik, csúnyán és határozottan letolom. Azt hiszem ezt érti. Legalábbis azt, hogy nem tetszik nekem, ha ezeket csinálja. Tegnap este a karmolásért nagyot kapott, és láss csodát, ezután az amúgy nem ölbemászós Sámson puha manccsal!!! (karmok behúzva bent tartva) az ölembe bújva próbált visszaférkőzni a szeretetteli cicasimogatás birodalmába...persze sikerült neki:) Ami ma feltűnt, hogy a cica elég tiszta tükör. Ma reggel stresszes helyzet adódott, befeszültem és zsigerből azt éreztem, hogy nem nem nem, ennek az embernek nem akarom kiadni...

Először szorít, feszít, fojtogat. Aztán leérsz a legaljára és vége a sok kellemetlen érzésnek. Észrevétlenül indulsz el felfelé. A változás vezeti a kezedet, nem kell eröltetni semmit, a döntések megszületnek az újonnan született érzések mentén. Azóta elutaztam, úsztam a tengerben, megöleltem a barátaimat, megmásztam egy hegyet, új mozdulatokat tanultam, új embereket ismertem meg. Közben kitartóan tornáztam és vettem a levegőt. Kivettem egy lakást, hamarosan költözöm. Ma azt mondta az ingatlanos, hogy a tulaj nehezen adta ki nekem a lakást, mert nem akart egyedülálló nőt...már hárman mentek férjhez abból a lakásból...

"Itt élek, bár azt se tudom mi ez. Már mind belehaltunk párszor. De nem segít. Pest nem rendszergazda, maximum villanypásztor. És akkor mire volt jó az állatkert annyiszor, tucatnyi csajjal, a szűz, üres Dohányon végig annyi hajnal - mire volt jó az IKEA, az alkonyodó fogarasi Tesco. Itt van a város, vagyunk lakói. És a kérdés: hogy nekünk ez jó? Valaki mondja meg, mit ér, kétmillió bliccelő a jég hátán? És valaki mondja meg, de komolyan, hogy ki a bánat az a Széll Kálmán?" forrás: Simon Márton, mika.. slam poetry